Könyvtárunkról

BemutatkozásKözérdekű adatok

Gyűjtemények

Régi honlap (Archív)

Névadónkról

Felnőtt könyvtár
Iskolai közösségi szolgálat



Elérhetőségeink

Címünk:
2890 Tata, Váralja u. 4.

Telefon:
06-34/ 380-281

E-mail:
gyerek@mzsvktata.hu



Névadónkról

„...én a fáklyát meg nem tagadom,
ha köd van, ha vihar: a fáklya szent.”


EGY ÉLET REGÉNYE - MÓRICZ ZSIGMOND


A kezdetek


Móricz Zsigmond Tiszacsécsén született 1879. június 29-én. Apja Móricz Bálint, anyja Pallagi Erzsébet. Zsigmond még csak hat éves, amikor szülőfalujából, „a boldog szigetről” menekülnie kellett a családnak. Túristvándiban telepedtek le, ahol a kis Zsigmondra Jókai művei hatottak leginkább. Ekkor érezte először, hogy író szeretne lenni. A nyomor egyre jobban elhatalmasodott a családon. Lelkileg sérülékeny volt, ez debreceni iskolaéveire is rányomta bélyegét. Az első könyv, amelyet saját pénzén vásárolt, egy Csokonai kötet volt. Nem véletlen, hiszen a költőket tartotta a legnagyobb embereknek.


Menedéke a család


Érzékeny lelke kezdett kiszabadulni: önképzőkörben saját verseivel, elbeszéléseivel szerepelt, nyilvános ünnepélyeken lépett fel. A diákjóléti intézmény vezetőjének is megválasztották. Az 1900-es évek táján nem igen adódtak írói lehetőségek Magyarországon. Útját nagybátyja egyengette, így kipróbálhatta magát Az Újság című lapnál, ahol a gyermekrovatban „Nagyapó” szerepébe bújt, s levelezett a kis olvasókkal. Környezete azonban tehetségtelennek tartotta munkájában. A kemény kritikákat már maga is elhitte, és érezte a mázsás kőként rá nehezedő nyomást: „írásaimon magam éreztem az üres, felületes vergődést”. A halál jelentette számára az egyetlen menedéket. A mélyből egy lány, Holics Eugénia rántotta ki, aki Janka néven kerül be az írófeleségek sorába. 1905-ben összeházasodtak, s megismerkedésükről A fáklya című regényében emlékezett meg. Egy év múlva megszületett kisfiuk, Bandika, aki azonban nyolc hónaposan agyhártyagyulladásban váratlanul elhunyt. Egy év múlva ismét fiuk születik, ő szintén a Bandika nevet kapja.

 
A Hét krajcár és a Nyugat


Első gyermekregénye 1908-ban jelent meg Pipacsok a tengeren címmel. 1903 és 1907 között népdalokat, népmeséket gyűjtött. Osvát Ernő felkérte Móriczot, írjon a Nyugatba. Második fia halálának hatására született meg a Hét krajcár, amelynek alapja az a nyomorúságos élet volt, amiben Prügyön szüleit találta. Anyjának adott hét krajcárt, hogy tudjanak vacsorázni, és legyen olaj a petróleumlámpában. Az olykor kacagtató krajcárkeresésben bontakozik ki a szenvedő lélek a műben.

1908 a siker éve volt számára. „Egy olyan valaki érkezett meg, akit már régen vártunk.”-írta Kosztolányi Dezső. Regényeit folytatásokban közölték folyóiratokban, majd könyvben is megjelentek. Színműve, a Sári bíró, a Nemzeti Színház sikere. 1909-ben megszületett kislányuk, Virág. Móricz egyszerre gazdag ember lett: pénzzel, idővel okosan gazdálkodott. Adyval gyorsan összhangra találtak, hasonló gondolatok jártak mindkettejük fejében. Örvényként, ellenállhatatlanul ragadta őt magával a költő. Egyikük a másik csodálója volt és fordítva. Móricz Adyban a lángra gyújtó szellemiséget, Ady Móriczban pedig az erős, zömök kis magyart csodálta. A Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című írásában fogalmazta meg Ady Endre az író küldetését:

„Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás,
Szentírásos ember, kinek szent az írás.”

A Nyugatban közönséglázító elbeszéléseket közölt: Az Isten háta mögött hadüzenet volt a konzervatív polgári közönségnek. Innentől nem csak sikertől, de botrányoktól is hangos az írói pályája. Ekkor készült el új darabja, a Ludas Matyi, de az ország egyetlen színpadán sem kapott helyet. Egyetlen biztos pont életében felesége, Janka, aki nyugodt hátteret adott férjének a munkához. A háború beköszöntével véget ért a békés, alkotóidőszak. Móricz katonai szolgálatra szívzavarai miatt alkalmatlan volt. Ebben az időben komorabb novellákat írt. Legnagyobb háborús elbeszélése, a Szegény emberek című, de a háború alatt nyúlt regénytöredékéhez, A fáklyához is, amelynek hősével, Matolcsy Miklóssal együtt vívódott. Új világot kellett teremteni, hogy mindenkinek jusson elég föld, étel ruha. Az őszirózsás forradalom nem tudta a nép demokratikus követeléseit kielégíteni: 1919. március 21-én átadta a hatalmat a Tanácsköztársaságnak. 1920-ban meghalt Ady, az írók nevében Móricz búcsúztatta őt. Az író a megtorlás időszakában is a nép felemeléséért, a nemzeti műveltség kivirágoztatásáért küzdött. Megrendült a forradalom bukásának hallatán. Küldetését így fogalmazta meg:

„Én a fáklyát meg nem tagadom,
ha köd van, ha vihar: a fáklya szent.”


A siker évei – Légy jó mindhalálig


Miután a Kisfaludy Társaság kizárta tagjai sorából, nekilátott a Légy jó mindhalálig írásához. Szerette ezt a regényt, amelyben egy kisfiú lelkén keresztül szenvedésit tárta fel. Csak a gyermeki szív rejtelmei között mutathatta meg azt, amit érzett. A Légy jó mindhalálig minden lélek tápláléka lett, mint egy darab kenyér, felnőtté, fiatalé egyaránt.

Regényírói pályája kezdett felfelé ívelni, 1934-ben elkészült háromkötetes Erdély című műve, amelynek főhőse Bethlen Gábor. 1922-ben megjelent a Tündérkert, amelynek ihletője az 1919-ben történt tragédia, mely szerint az ország elvesztette területének kétharmad részét. Idegen hadak égették tehát fel a megálmodott tündérkertet.

Pályája sikerének csúcsán felesége, Janka öngyilkos lett, nem tudta elviselni már, hogy nem ő ihleti az író műveit. Regényeit Móricz színpadra is átdolgozta, de mérsékelt sikerrel fogadták, megbuktak. Érdekelte a vidéki, úri világ, a dzsentri életmód. Kisregényremekeit, mint az Úri murit vagy az Esőleső társaságot is ez ihlette. 1929-ben, Osvát öngyilkosságát követően Móriczra és Babitsra várt, hogy tovább vigyék a Nyugatot. Móricz magára vállalta a lap szerkesztését, sőt vidéki irodalmi esteket szervezett és megalapította a Nyugatbarátok körét.


Élete alkonyán


Élete utolsó évtizedeiben átalakult regény-, elbeszélő- és novellaírói technikával dolgozott, hiszen a valóság új szerkezeti, nyelvi megoldásokat kívánt meg.

Ebben az új alkotóvilágban készült el Barbárok című novellája, amelyben a jóság és a gonoszság csap össze. Remekmű tele feszültséggel.

Egy napon, a Szabadság-hídon átkelve találkozott egy kislánnyal, Erzsikével, aki szegényes külsejű, árva gyermek. Móricz felkarolta, etette, ruházta, lányává fogadta őt. Csilingelő hangja miatt Csibének nevezte el. Csibe neve 1936-ra bevonult az irodalomba. Ő lett az Árvácska modellje.

A Kelet Népének szerkesztésével bízták meg, mely köré széles írói tábort szervezett. Magvető című irodalmi antológiája tízezernél is több példányban jelent meg, és a magyar irodalom „élő könyveként” emlegette. Ebben jelent meg a legkomorabb, legfájóbb alkotása, az Árvácska című, zsoltár-szakaszokba öntött regénye folytatásokban. A kritikusok szépnek nevezték ezt az írást, Móricz viszont éppen az ellenkezőjét gondolta, mert ahol sárba tiporják az embert, ott nincs szépség!

Élete alkonyán sokat utazott, kikapcsolódott, hiszen lelkileg kimerült. Versenyfutás kezdődött az idővel a halál ellen. Lánya, Lili így emlékezett vissza halála pillanatára:

„Az égen tűzrózsák és zúgó repülőgépek. Az első légitámadás Budapest fölött.

Mire a félelmes muzsika elhangzott, 1942. szeptember 4-én, hajnali háromkor meghalt Móricz Zsigmond.”



(Forrás: Kiss Tamás: Így élt Móricz Zsigmond. Bp., Móra Kvk., 1979.)

Eseménynaptár
<
>
<
>


Nyitvatartás
Hétfő:
Kedd:
Szerda:
Csütörtök:
Péntek:
Szombat:
Vasárnap:

14:00-18:00
14:00-18:00

Szünnap
14:00-18:00
14:00-18:00

9:00-12:00
Zárva




 Folyóiratok

 Mindenki Mesekönyve